Kultúra

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Hámori Máté karmester, Danubia Zenekar

Norman Lebrecht világszerte ismert zenei író és műsorvezető. Olykor végletekig szókimondó stílusa némelyeket elriaszt, ám ha megbolydul valami a komolyzenei életben, Lebrecht elsőként tudósít róla.

Puszta hisztéria, ha egy énekes akár az utolsó percekben mondja vissza az előadást? Hogyan tudja megőrizni színpadi vértezetét az előadóművész és mik a legnagyobb veszélyei a pályának? Ezeket a kérdéseket jártuk körbe.

Ha valaki a századelő budapesti zenei életének a rekonstruálására törekszik – annak az idő­szak­nak, amelyben Bartók és Kodály, az olasz verizmus, Debussy és az új francia zene vagy a korszak jelentős hangszeresei megjelentek –, nem tévesztheti szem elől Csáth Géza zenei írásait.

Impresszárió, ügynök, menedzser – a másik „házastárs”, aki a lelkére beszél a lámpalázas művésznek; esetleg a rossz zsaru, aki kiharcolja számára az új jelmezt. Mennyire bevett itthon művész­menedzsert alkalmazni? Kiválthatja-e a menedzser munkáját maga a művész?

Az elmúlt évek írásait tartalmazó, Négynegyed című könyve kapcsán tanításról, személyes esszékről, modern és régi zenéről beszélgettünk.

Pletykák a halálomról – valahogy így lehetne lefordítani Evan Dando nemrég megjelent önéletrajzi kötetének (Rumours of My Demise) a címét.